Képzeld el, hogy egy nagy varázsló minden kívánságodat teljesíti! De csak a jövőben! A múlthoz nincs varázsereje. Mit kívánnál? Most gondold át! Ha versenyre kelnél a varázslóval, te mennyit tudnál elérni a saját céljaidból? A varázsló közben szörnyen kacag majd, hogy mutassa, milyen picinyke vagy hozzá képest. Ne félj! Csak azért kacag, mert ő fél! Fél attól, hogy még kívánni sem tudna a helyedben, mert csak ehhez a csettintős hókuszpókuszhoz ért, de te ne félj! Képzeld el a szót, az érintést, egy filmet, könyvet, tájat, az őszi avar füstös illatát, mely megbúvik kabátod hajtókájában. A sivatag homokjának forró selymét. Érezd, ahogy hideg éjszakán egy fűtött kunyhóba érvén átjárja testedet a melegség. Láss a kályha mellett egy váró tekintetet, mely kérdőn néz rád: merre jártál? És ez nagyon jó! Érezd a kutyád, a cicád nedves, hűs orrának kutakodó érintését! Majd repülj tovább az éjszakába, és láss messziről kékesen fénylő hegyeket! Aztán szállj tovább, és merülj bele a tengerbe, melyen mindig meglepődsz, milyen sós. Lebegj a víz felszínén könnyedén, és tudd: a tied minden, de minden, amit képzeleted megnyit neked. Ha sokáig maradsz egy helyben, a világ jön el hozzád…
Most nézz körül! Amit képzeletben láttál, ott van előtted. Kicsit talán más a fénye, talán nem is olyan kék, talán nem is olyan szép, de a te életed. Szívd be az illatát! Élvezd, ha lehet! Birtokold, ha kell! Tudd, hogy a tied! Nincs másik. Ha szereted, átsegít a gondon. Elhozza a tengert, a lebegést, a havat, a sivatagot…
Lehet, hogy csak a képzeletedben. Ám ez nem baj! Az is lehet, hogy az egész világ a mi képzeletünk. Legyen bárhogyan, jó, hogy vagy! Most, hogy átélted ezt az utazást, és tudod, a világ másik felén is te vagy, hidd el, már nem is lehetsz olyan magányos. Ha képzeletedet ébren tartod, valóra válhat bármikor az álom. Nem kell a varázsló! Ez a világ nagyon jó, hogy van. Nagyon jó, hogy te vagy. Csak légy kíváncsi! Légy kíváncsi arra, mit hoz még számodra az élet!
