Múmiák és minarétek!… Látszólag milyen távol esnek egymástól és mégis két nagy vallási rendszerben, két hatalmas népcsaládnál ugyanegyet mondanak. A bebalzsamozott, síron túli életre átmentett múmiák éppen úgy az örök élet hitének szimbólumai voltak, amint az égbe nyúló minarétek erre a másik világra utalnak. Egyik a föld alatt, a másik a földről az ég felé emelkedve keresi az utat az Istenhez s ebből az Isten-keresésből olyan kultúra virágzott ki a Nilus mentén, amelynek csodájára fog járni mindenkor a művelt világ.
Csodálatos, külön világ ez a Nilus partja! Két sivatag közé beágyazva, az élet bőségét szórja az áldott víz s a megtermékenyítő áldott iszap. Arra született, hogy nagy népek küzdjenek természeti adományaiért s mégis, akik birtokába jutottak, sohasem elégedtek meg annak természetadta előnyeivel, hanem az anyagi jólét birtoklásán túlemelkedve, a lélek kultuszának csodálatos gazdagságát valósították meg rajta…
