Kétségtelen, hogy minden regénynek – ha jó akar lenni – az életről kell szólnia. Én ebben az esetben fordítva csináltam: nem az életről és annak végéről szól, hanem az életről és annak kezdetéről. Egy gyermek története, mondhatni, hogy egy életé, ami lehetett volna. Az, ami történt vele, és az, hogy miként ment keresztül olyan dolgokon, amelyek megnehezítették a létét. Ez volt a szándékom, meg az, hogy olyan témákról írjak, amelyekről félnek beszélni. Ilyen az eutanázia. Sok szó esik róla, de nagyon kevés az éppen csak megszületett vagy kiskorú gyermekek eutanáziájáról. Ezt a problémát járom körül.
