“Lehajoltam a papucs után, felhúzta a térdét, hogy a papucsot megint a lábára vegye. Attól, hogy a térdét felhúzta, mindene kilátszott, mert szétesett a pongyola két szárnya. Elkaptam a fejem, hogy ne lássam, amit látok, szédültem a meglepetéstől, az izgalomtól. Kinevetett. És visszahúzta a pongyolát a hasára. Ing nem is volt a testén. Maga mellé csapott bal kézzel a díványra:- Csüccs közelebb. Vagy fél tőlem?” Szép Ernő regényéről először Réz Pál adott hírt sok évvel ezelőtt, mégis a Natália könyv alakban most jelenik meg először, ez az első kiadása. A gépelt változat, a szerző saját kezű javításával, csaknem ötven évig a Széchenyi Könyvtárban lappangott, keletkezése 1945 utánra tehető.
