A huszadik századot „őszülő évszázadnak” is nevezik: a népesség csökkenése és az átlagos élettartam növekedése elöregedő társadalomképet mutat.
Az utóbbi évtizedek az öregedésről felhalmozódott orvosi és társadalmi ismeretek gyakorlatban való felhasználását látja szükségesnek a gerontológus szerző, aki életét tette fel az idősgondozás megszervezésére és az időskorúak egészségi állapotának javítását célzó – a WHO által is támogatott – program megvalósítására.
Vallja, mindenki életvitelével is felelős azért, hogy hosszú, boldog éveket tölthessen egészségben családja és szűkebb környezete körében.
