Négykezes ​regény

• Példány állapota: jó

„Hohó ​- szólalt meg Déry. – Álljunk csak meg egy percre. Fölpattant, elsétált a szőnyegig, lenézett a tóra, visszajött, és gondolataiba merülve az asztalra könyökölt.
– Mi bánt – érdeklődtem.
– Olvasd csak el, amit írtunk. Nem elég, hogy összevissza járnak a vonatok, mi még a badacsonyi sebest is késéssel indítjuk el a Déli vasútról. Mit fognak ehhez szólni a fejesek?
– A mi vonatunk tényleg öt perc késéssel indult.
– Őszerintük viszont nem ez a tipikus.
Egy ideig csak hallgattunk, töprengtünk.
– Tibor! Vegyük olybá, hogy a lelkes mozdonyvezetőnek sikerül behoznia a késést.
– Nem hangzik rosszul. Föltéve persze, hogy hőseink ezáltal elérik a Szigligetre induló hajót.
– El fogják érni – nyugtattam meg.
– Úgy véled, hogy ezzel eleget tettünk a forradalmi romantika követelményeinek?
– Eleget tettünk.
– Lehet – bólintott Déry. – De talán nem ártana, ha egy füst alatt egy kis önkritikát is gyakorolnánk.
– Az sem árt – mondtam, és fölvettem a tollat. – A második fejezet következik.”

• Szerző: Örkény István
• Darab: 1
• Állapot: jó