Arisztotelész ebben a művében – az ókori etikai gondolkodás legjelentősebb emlékében – azt az emberi magatartást vizsgálja, amely a legfőbb jó, a boldogság (eudaimonia) elérésére alkalmas. E cél elérése érdekében az ideális emberi magatartást a szemlélődő, filozofikus életben jelöli meg, s követendő életformának az erényes cselekvést, az eupraxiát ajánlja.
