Fölöttébb misztikus a két poéta eme egymásra találása, hisz merőben különböző világokból, korokból és kultúrkörökből származnak.Faludy György az örökbohém magyar Villon, az örökös fenegyerek, míg Szőcs Géza a leheletfinom érzelmek költője, a leglíraibb versek művelője. Az egyik szobrász, a másik ékszerész és ötvösművész, az egyik Michelangelója, a másik Benvenuto Cellinije kortárs költészetünknek. Kalandos életük az ezredvégen találkozott, és olyan barátság alakult ki belőle, melyet majdan az irodalomtörténet is emlegetni fog.Ebben a kötetben a költőfejedelem válogat ifjabb kollégája fájdalmasan szép verseiből, mégpedig oly mesteri különlegességgel, hogySzőcs Géza Faludy-formálta arcán még az is meglepődik, aki jól ismeri a költészetét.
