A világirodalom gyöngyszemei című sorozatban megjelent könyv.
Szórakozottan átfutottam az újságot, s egy név ötlött a szemembe: Konovalov. Feltámadt érdeklődéssel olvastam a következőket: Tegnap éjszaka a helybeli börtön hármas cellájában felakasztotta magát a kályha füstcsövére Alekszandr Ivanovics Konovalov, negyven éves, Murom városbeli lakos. Az öngyilkost munkakerülésért és csavargásért Pszkovban tartóztatták le, s onnan szülővárosába toloncolták. A börtönigazgatóság nyilatkozata szerint Konovalov örökösen csendes, hallgatag és tűnődő ember volt. Az öngyilkosság oka, mint a börtönorvos megállapította „búskomorság lehetett”. Elolvastam a rövid hírt, s arra gondoltam, én talán valamivel világosabban meg tudnám magyarázni, mi vitte rá ezt a tűnődő embert, hogy megváljék életétől. Ismertem Konovalovot. Talán nincs is jogom hallgatni róla: pompás legény volt, amilyennel ritkán találkozik élete útján az ember.
