Az én koromban, ha az ember hátán viselné mindazt a nyomorúságot aminek valaha tanúja volt, reggel föl se kelne – magyarázza Harry C. Angstrom, azaz Nyúl tétova, kapkodó, megházasodott és apai örömöknek elébe néző fiának, Nelsonnak, akivel nem tud zöld ágra vergődni, aki megállapodott polgári létezésének rendjét kikezdi, akit szeret is, de inkább ki nem állhat, talán éppen azért is, mert kísértetiesen hasonlít húsz évvel ezelőtti önmagára.1979-80 fordulóján, az apósától örökölt Toyota- és használtkocsi-telep vezetőjeként, változatlanul felesége, Janice oldalán, anyósával egy fedél alatt, rögzült baráti körébe zárva Nyúlnak már esze ágában sincs zárva. Nyúlnak már esze ágában sincs futni. Legfeljebb kocog: Valamikor régen, ha Janice ilyen volt, a félelme mintha őt is megfertőzte volna, és futott tőle; de most, hogy benne vannak a korban, tudja jól, hogy soha el nem fut…Mi marad hát Nyúlnak?
