– Sokszor a sírás szorongatja a torkomat, amikor énekelsz, olyan mélyről tör fel belőled a szomorúság. Nem értettem, mitől izzik benned ez az ősfájdalom. Most már tudom.
Az anyatejjel szívtad magadba ott, azon a fagyos napon, a jeges kövön, az édesanyád ölében fekve – vallja naplója lapjain a csecsemőkorától állami gondozásban nevelkedő Oláh Ibolyának a tiszadobi gyermekvárosban két évtizede élő és dolgozó Anyácska.
