Dr. Ribáry Géza - Dr. Munkácsi Ernő

Omzsa Haggáda

Elfogyott

Példány állapota: jó
Kiadó: Egyetemi Nyomda
Kiadás éve: 1942
ISBN: 9632721187
Nyelv: magyar
Oldalak száma: 73

Minden ember, valamennyi nemzedékben tekintse úgy, mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból. A zsidó peszah-ünnepnek és a most hasonmás kiadásban közrebocsátott széder-esti haggádának ez az egyik sarkalatos tanítása. A történelem, őseink élete, küzdelme és tapasztalata így válik mindennapi életünk részévé, alkotóelemévé. A testi és a lelki szolgaság megtagadása, az elnyomottakkal való együttérzés, nemzedékek egymásra találása, a megmenekülés és a megszabadulás csodát rejtő élménye valóban minden korban, szinte minden generációban megismétlődött. A peszah, az egyiptomi kivonulás évfordulója ezért nemcsak a tavasz, de egyben a szabadság ünnepe is.
Haggáda héber szó, magyarul annyit tesz: elbeszélés. Ősidők óta, a mózesi törvény szerint az apa – mint családfő – köteles elmesélni gyermekeinek mindazt, ami hajdan (ám voltaképpen vel is) történt. Az “és beszéld el fiadnak” bibliai parancsából lassanként szertartás, kedves szokás lett. Az ünnep első (Izraelen kívül első két) estéjén kovásztalan kenyérből ízletes vacsorát készítenek. Az étkezés és a négy pohár bor elfogyasztása – s főként a mese – hayományos rend szerint zajlik. (A rend héber szavából lett a széder-este elnevezése.) A legkisebb gyermek kérdéseket tesz föl, ezekre az apa válaszol.
Az ősi szertartás sajátos liturgiája és annak kézikönye, a haggád minden bizonnyal az időszámításunk kezdetén, első évszázadaiban alakult ki. Alapszövege megtalálható a Misnában, az i.sz. 219-ben lezárt zsidó törvénygyűjteményben. A vacsorát követő dalok egyike-másika (különösen az utolsó négy dal) viszont a középkorból való. Ezek az európai folklórral és műköltészettel (így a magyarral is) erős kölcsönhatást mutatnak. Talán elég, ha az Erdélyi János (1848), Kálmány Lajos (1881), bartók Béla (1924) és Volly István (1937) gyűjtötte párhuzamos magyar népdalokra, vagy Babits Mihály “Kabala” versére utalunk.
A széder-esti haggáda már a középkortól kezdve önálló irodalmi gyűjteménynek, az egyik legnépszerűbb héber imakönyvnek számított, amit a humanizmus és a reneszánsz évszázadaiban a legkiválóbb művészek előszerettel illusztráltak. Az egyik legbecsesebb ilyen kézirat a Magyar Tudományos akadémia birtokában levő, XIV. századi Kaufmann-Haggáda.
Az úgynevezett Soncino-Haggáda kiadása (1486) óta a héber könyvnyomtatás mondhatni önálló fejezetét képviseli a széder-esti könyvecskék sora. nem volt ez másképp hajdan Magyarországon sem. A háború előtt évente néha több is napvilágot látott, a zsidó könyvkiadók és egyesületek szinte versenyre keltek egymással, melyikük jelentkezik szebb imakönyvvel ünnep előtt.