Az ónnak, a „szegények ezüstjének” a régi Magyarországon is voltak mesterei. Céhek kézművesei hozták létre azokat a szépen formált úrasztali kancsókat és ékes tálakat, amelyek a XV – XVIII. században falusi templomok és földbirtokos-háztartások díszei voltak. Ezek az edények és más tárgyak ma múzeumok féltett kincsei, Időnként a régiségkereskedések forgalmában is előfordulnak, és nem is porosodnak sokáig a polcokon. Az ónedények kedvelői számára kézikönyv Weiner Mihályné munkája, melyben a szöveg vázolja az ónművesség történetét az ókortól a XX. századig, különös tekintettel a magyarországi ónművességre. A képrész négy színes és 43 fekete-fehér reprodukciója szemléletes keresztmetszetét nyújtja a magyar ónművesség fejlődésének, a táblák pedig elsőként rendszerezik a hazánkban előforduló ónjegyeket, nélkülözhetetlen segítséget nyújtva ezzel az ónedények gyűjtőinek
