A huszadik századi magyar irodalomnak talán egyetlen jeles alkotója sincs, akit olyan méltatlanul sújtott volna a feledés, mint Tormay Cécile-t, s mindez az igen „eredményes” kultúrpolitika következménye volt. Valójában a legnagyobbak között lenne a helye, hiszen íróink közül egészen a legutóbbi időkig ő járt legközelebb az irodalmi Nobel-díj kiérdemléséhez, aminek beteljesülését talán csak korai halála hiúsította meg. A régi pesti orvoscsaládban született, kezdetben finom mívű novellákkal jelentkező írónő első hazai és egyben nemzetközi sikerét az 1911-ben megjelent Emberek a kövek között című regényével aratta. Következő regénye, az 1915-ben megjelent Régi ház még ezt a sikert is messze felülmúlta és Tormay Cécile-t a kortárs világirodalom ünnepelt szerzőjévé avatta. A jelen novellaválogatás teljes keresztmetszetét adja az író munkásságának.
