Összhang

• Példány állapota: jó

Tardy Lászlót főként a gyakorló zenész, a kántor, a karmester, a művész oldaláról ismerjük. Amit most az olvasó a kezében tart, az az eltelt 40 év egyházzenéjéről való gondolkodás esszenciája, mégpedig egy olyan mélyen hívő,
egyházias és zsinati gondolkodású, képzett egyházzenész tollából, aki a magyar
egyházzene és a liturgia gondját különösen is szívén viseli, és széles rálátással
bír. Tardy László a liturgia napi részese gyakorló kántorként és karnagyként,
részese tanárként, mint hosszú ideig felelőse a kántor- és karnagyképzésnek és
a kispapok egyházzenei képzésének. Rálátással bír az Országos Magyar Cecília
Egyesület világi elnökeként és a Magyar Gregorián Társaság elnökségi tagjaként, az Országos Liturgikus Tanács, továbbá a CEDAME tagjaként, aki a hazai
liturgikus reform, a népénektár szerkesztésének cselekvő résztvevője nemcsak
a gyakorlat, hanem a szellem oldaláról is, hiszen részt vett a magyar nyelvű
liturgikus szövegek kidolgozásában is. Rövidebb-hosszabb írásai ilyenformán
történeti dokumentumok is: dokumentumai tágabban az Egyház, azon belül is
a Magyar Katolikus Egyház, szűkebben a Nagyboldogasszony-templom, közismert nevén Mátyás-templom plébániai közössége és zenei együttese életének.
A küzdő Egyház egyfajta olvasata ez.
Mint a liturgia egyik legjobb hazai ismerője – talán mondhatjuk: szerelmese – öt évtizedet is meghaladó szolgálata legfőbb gondjának tekintette, hogy
az ember és Isten közötti legszentebb kapcsolat a liturgiában méltó módon és
szépen valósuljon meg, nemcsak ünnepeken, hanem a legegyszerűbb hétköznapokon is. Ezt szolgálja írásainak legtöbbje.
Tardy László hívő személyiségének, zenész mivoltának, emberi oldalának ismerete e
kötetbeli írások olvasásával teljesebbé válik még azok számára is, akik úgy vélik:
már jól ismerik. Olvassák hát szívvel … és füllel!

• Szerző: Tardy László
• Állapot: jó