Özönnövények ​II.

• Példány állapota: jó

Az emberi tevékenység egyik egyre súlyosabb problémát okozó velejárója a különböző fajok véletlenszerű vagy szándékos telepítése. E tekintetben a nagy gyarmattartók jártak az élen, de, sajnos, az olyan tenger nélküli ország, mint hazánk, szintén kivette a részét. Gyakran azonban a betelepítések vagy behurcolások negatív hatásai nem ott jelennek meg a legszembeszökőbben, ahol az adott faj először megjelent. Gondoljunk csak a burgonyabogárra vagy a magas aranyvesszőre, amelyek hatalmas területeken szétterjedtek. A betelepített fajok meghatározó többsége – szerencsére – csak kis térben terjedt el, azaz úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem szabadult ki az emberi ellenőrzés alól. A fajok jelentéktelen kisebbsége azonban önállósította magát, és minden képzeletet felülmúló mértékben szétterjedt. Az idegen földről származó – adventív – fajok e körét nevezzük inváziósnak.
A magyar flóra hozzávetőlegesen kétezer-négyszáz fajból áll, amelynek 3%-a tartozik az adventívok közé, azaz kevesebb mint száz faj. Sajnos, nemcsak a növények, hanem az állatok körében is megtalálhatók betelepítettek és jövevények egyaránt. Közöttük is akadnak olyanok, amelyek súlyos problémát okoztak, gondoljunk csak a balatoni angolnára vagy a vizeinket elárasztó törpeharcsára, naphalra, valamint a környékükön élő pézsmapocokra, illetve a védett természeti területeken mérhetetlen károkat okozó muflonra. Mondhatnánk, hogy ezek a telepítések abból az időszakból származnak, amikor még nem volt kellő tapasztalatunk, és jogi szabályozás sem. Napjainkban is újabb és újabb veszélyeknek vagyunk kitéve, gondoljunk csak a spanyol meztelencsiga vagy a kukoricabogár szemünk láttára zajló, megállíthatatlannak látszó terjeszkedésére.

• Szerző: Mihály Botond (szerk.) · Botta-Dukát Zoltán (szerk.)
• Darab: 1
• Állapot: jó