Özvegy ​és leánya

• Példány állapota: jó

„A csil­lag­fény és a hold­sar­ló e­züst­je meg­tört a sár­ga­réz pán­cé­lon, me­lyet a me­rész tá­ma­dó vi­selt, ki­nek arc­ros­té­lya fé­lig le volt e­reszt­ve… Sá­ra me­ne­kül­ni tö­re­ke­dett a lo­vag kar­ja­i kö­zül.”
Mit ad­hat a ma­i ol­va­só­nak az Öz­vegy és le­á­nya? Kö­zép­ko­ri le­ány­rab­lás éj­nek é­vad­ján, á­löl­tö­zet, sze­rel­mi ön­gyil­kos­ság, é­le­tet men­tő gyű­rű, fe­je­del­mi va­dász­ka­land, fél­re­ér­té­sek vég­ze­tes so­ro­za­ta, szí­nes, Wal­ter S­cott-i tör­té­nel­mi tab­ló ki­e­mel­ke­dő fő- és mel­lék­sze­rep­lők­kel, for­du­la­tos cse­lek­mény­szö­vés, a leg­szél­ső­sé­ge­sebb túl­zá­sok­ba e­ső mo­no­má­ni­ás „­fan­to­ma­nya”, egy csi­pet­nyi hu­mor, i­ró­ni­a… í­me egy vér­be­li ro­man­ti­kus re­gény re­cept­je.
Ke­mény kép­ze­le­te a tör­té­nel­mi Er­dély­be, Rá­kó­czi György fe­je­de­lem ko­rá­ba rö­pí­ti ol­va­só­it. Az Öz­vegy és le­á­nya egy­szers­mind ra­gyo­gó­an meg­raj­zolt, szí­nes kör­kép a ko­ra­be­li Er­dély­ről, for­du­la­tos ka­land­re­gény és meg­ha­tó, t­ra­gi­kus vég­ki­fej­le­tű, u­gyan­ak­kor el­gon­dol­kod­ta­tó sze­rel­mi tör­té­net.

• Szerző: Kemény Zsigmond
• Darab: 1
• Állapot: jó