A reneszánsz ember boldog. Boldog, mert messzire lát, sok mindent ismer, és végtelen horizontjával közel kerül az istenekhez, az örökkévalósághoz. Tudja, hogy az örömöt keresni kell, és ott is megtalálhatja, ahol más már felhagyott minden reménnyel. Vajon miért nevezi a középkort sötétnek az utókor? Vajon miért látjuk a száz évvel korábbi eseményeket sokkal komorabbaknak, mint a XVI. század szintén nem túl szívderítő történelmét? Vajon miért ebben a korban mutatja meg mindent elsöprő erejét a görög életvidámság?
A folyamat nem véletlen, ötven évvel vagyunk Amerika felfedezése után, a könyvnyomtatás rohamos sebességgel terjed, megindult a reformáció, megugranak a láthatárok, meghatározóvá válik a másság fogalma. A reneszánsz ember bátor. Bátor abban az értelemben, hogy ki mer tekinteni saját kultúrájának határain túlra is, érdekli saját kultúrájának más aspektusból való megközelítése. A reneszánsz ember tág látókörű, toleráns.
