A történész szívesen ajánlja az olvasó figyelmébe ezt a könyvet egyrészt szakmai okokból, mint társadalomtörténeti forrást, amely a korábbi, letűnt, polgári világot, egy, a régi magyar középosztályhoz tartozó család 19-20. századi sorsának alakulását mutatja be. Benne először Lázár Andor (1882-1971) emlékezéseit találjuk, aki egy vidéki városból, református tanítók, lelkészeit leszármazottjaként, mint félárva, szegény fiú kezdte útját a magyar politikai elit, az igazságügyminiszteri poszt felé. E sorok írója jól emlékszik arra a hagyományosan tiszta, emberi tartásra, amely idős korában, a kitelepítés és más megpróbáltatások után is jellemezte, és amely kezdettől szembeállította őt a totalitárius rendszerekkel, jobb- és baloldali változatban egyaránt.
