Kölcsey a Hymnus írójaként vonult be a köztudatba; életművének utolsó nagy alkotását, a Parainesist legfeljebb középiskolai tananyagként ismeri a mai magyarság, pedig jelentősége nem kisebb, s hasonló közismertséget érdemelne meg. Ehhez kíván hozzájárulni ez a kiadvány. A költő az ifjúságnak szánta élete erkölcsfilozófiai, végakaratszerű összefoglalását, a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1834), mégis mindenkihez szól. Unokaöccséhez írt szellemi-erkölcsi végrendeletét az 1837-ben megindult Athenaeum közölte folytatásokban. (A parainézis görög eredetű szó, intelmet, buzdítást jelent s egyúttal irodalmi műfajt jelöl meg. „Erkölcsi tartalmú intelem, tanítás; illetve elmélkedés egy meghatározott, rendszerint fiatalkorú személyhez intézett beszéd vagy levél alakjában” – a magyar nyelv értelmező szótára). Vajon 170 év múltán van-e értelme újra közölni ezt a remekművet, mely a reformkor aktív humanizmusát hirdeti? Igen, van.
