Két hónapig ültem magánzárkában Sevillában, néztem az udvaron a futballjátékosokat, és nem tudtam, hogy éjszaka agyonlövik őket. Az agyam, mint valami búgócsiga, három hónapig forgott képzeletbeli tengelye, a halál körül. Azt hittem, hogy közel van hozzám, amikor sok mérföldnyi messzeségen járt: és aludtam, és nevettem álmomban, amikor a közvetlen szomszédomat ragadta el.” E sorokat a szerző az 1937-es spanyol polgárháború idején írta, amikor egy londoni lap tudósítójaként Franco tábornok csapatainak fogságába került.
