Gyerekkori álmom valósul meg ezekben a pillanatokban evvel a könyvvel, amit még csak böngész, kedves leendő olvasóm, mert nem döntötte el, hogy megveszi-e. Jó a borító, tetszik a cím, csak a szerzővel van egy kis bibi.- Tessék mondani – fordulnak az eladóhoz -, ez az a “hajrá, MSZP”-s csávó a Napkeltéből, aki lecsapdossa a KeljFelJancsi nevű rádióműsorában a telefonokat?- Azt tudja legalább, miért Péklapát a címe?- Politika van benne? Nincs?!- Szex? Nincs?! Kaland?! Szóval meglepő és mulatságos?Nem szólok. Hallgatok. Ötvenegy éves koromra megtanultam. Izgatott vagyok, mert egész életemben író akartam lenni, és ez most megvalósulhat, ha ő meg ő meg ő és ő megveszi a könyvemet. Mi több, el is olvassa. És tetszik neki.Úgyhogy pár hónap múlva már követeli a folytatást. Mert szeretek mesélni. Szórakoztatni. Előszóban, írásban. Kedvet csinálni – jót! – az élethez, ami mostanában nem túl vidám.
