Felipe Guaman Poma de Ayala (1535.k.–1616.k.), akárcsak Garcilaco de la Vega, inkaspanyol félvér. Műveltségében alulmaradt említett sorstársához képest, viszont a szavakatbképekkel pótolja Perui képes krónikában (1615). Nézőpontja teljes mértékben a leigázott szemszögéből követi végig a dicsőséges múlttól a legyőzöttek nyomoráig az inka nép történetét. Vegához és Gamboához képest többször is zavaros és pontatlan forrásra hagyatkozik, és nem tesz különbséget közöttük. Krónikája alapvetően képi forrásként értelmezendő, de a kísérő szövegeivel lesz valódi forrásértékű emlékké, mivel rajzai gyakran sematikusak, korábbi képeinek másolatai. Ennek persze tulajdoníthatunk jelentőséget, például Ádám és Éva rajza és szerkesztése, ruhái és eszközei kísértetiesen hasonlítanak az első inkák
ábrázolásához. Krónikájának a spanyol hódítást megelőző oldalain bemutatja többek között az általános történetüket Noétól eredeztetve, az Inkákat és tetteiket, a főbb tisztségviselőket, illetve a naptárukat, többek között a mindennapjaikat és szokásaikat is.
