Aldous Huxley

Pont – ellenpont

Elfogyott

Példány állapota: jó

Huxley a 20. századi angol irodalom klasszikus, egészen egyéni utat követő alakja. A Pont – ellenpont őrzi a 19. századi angolszász realizmus hagyományait, de a modern próza, Joyce, Proust, Gide hatása is felfedezhető benne. Regényében az értelmiséget vonultatja fel – mindig is az értelmiségi lét volt fő élményanyaga –, de az angol intelligencia ezúttal nem szerepjátszó művészutánzatok, önmagukba révült holdkórosok, valódi és ál-kretének személyiségében jelentkezik, hanem sokágú és átgondoltan érvényes magatartás-változatokban. A figurák sokaságát bonyolultan tudatos szerelmi, politikai, gondolkodásbeli kapcsolatok fűzik össze és távolítják el egymástól. A nagyformátumú regény negatív hitvallás a világról a „rohadt húszas évek” végén, amelyet társadalmi mozgalmak, politikai pártok nem menthetnek meg többé, és amelyben maga az ember is rommá lett.

„Agyunk és ágyékunk közt szakadék tátong – összegezte egyszer a kérdést Rampion Spandrell jelenlétében. – Minél magasabban szárnyal az előbbi, az utóbbi annál mélyebbre süllyed.”

Pont és ellenpont illetve A végzet bábjátéka címmel is megjelent.