Van merszed ezt kinyomtatni? – kérdezte valaki a szerzőtől, miután elolvasta a kéziratot. A kérdés azért hangzott el, mert Szilágyi János – aki évtizedeket töltött a média világában – meghökkentő őszinteséggel ír saját magáról, kollégáiról, a rádió és a televízió belső életéről, műsorok hátteréről, nőkről, kaszinókról, nyilvános és magánéleti átejtésekről, feleségekről, családról, egyszóval az életről. A kötetben néhány interjú is olvasható, azok megszületésének körülményeiről, olyan eseményekről, amelyek még soha nem kerültek a nyilvánosság elé. A mellékelt fényképek sem a szokásos módon szerepelnek a könyvben. Amikor munkához látott, Szilágyi János megállás nélkül azt hajtogatta: „Csak unalmas ne legyen, csak unalmas legyen.” Kívánsága teljesült: a könyv letehetetlen.
