1945 elején a “Magyar Központi Híradó” (ez volt a neve akkoriban a Magyar Rádió, Távirati Iroda és Filmiroda vállalatainak) hivatali szobájába borostásan, lelkesen berontott Szalai Sándor, a szociológus. A bori rézbányák foglyai közül érkezett, Bukaresten keresztül. Radnóti Miklósnét kereste s engem. Átölelt bennünket, s hírt hozott Radnóti Miklóstól. Miklós él, a bori bányákban volt munkaszolgálatos, s egy füzetet is hozott nekünk, benne verseket, azt a néhányat, ami megjelent 46-ban a “Tajtékos ég” c. kötetben, köztük olyanokat mint a “Hetedik ecloga”, az “Erőltetett menet” s az “A la recherche…”.
Annyi kétség és félelem után ismét bizakodni kezdtünk: a versek ereje is sugallta, hogy élnie kell Miklósnak, él és visszajön. Egymásnak ellentmondó híreket hallottunk addig, s vártuk őt ismét.
