Tíz újabb, önálló vers (1957-59), két „régi” (1950 körüli) s egy angliai (részben párizsi) utazás verses és prózában írott „jegyzetei” – ennyit tartalmaz ez a kiemelkedően gazdag, jelentős gyűjtemény.
A lírai ciklus: az ötvenéves költő vallomásai, a testi szenvedések egyre kíméletlenebb harapófogójában, s az agyban a háborúkat, őrületeket bőven ontó múlt emlékeivel.
Az „útijegyzetek”: tiszteletadás a nyugati kultúra nagy eredményeinek, de fenntartás, sőt ítélkezés a nyugati életforma és művészet jelenségei láttán. Paradox – de logikailag érthető – módon Vas éppen e nyugati útján kerül legközelebb a szocialista és magyar hagyományokhoz.
