Réges-régi ​időkről

• Példány állapota: jó

Ezt ​az emlékiratot az egyik első értelmiségi pályán munkálkodó magyar nő vetette papírra: ő, Kánya Emília volt az első szerkesztőasszony az egész Monarchiában. Az olvasó azt várná, hogy egy öntudatos, emancipált nő küzdelmes karriertörténetével szembesül a memoár lapjain, de meglepve kell tapasztalnia, mennyire kevés szó esik itt önmegvalósításról, egyenjogúságról, sőt hivatásbeli személyes teljesítményekről is- – olvasható a szöveggondozó, Fábri Anna Utószavában. Kánya Emília (1828-1905) a tizenkilencedik század második felének ismert és közkedvelt írónője volt, az első női lapszerkesztő, aki a halála előtti években vetette papírra visszaemlékezéseit. Ez a család számára készült napló – túl azon, hogy a boldogtalan házasságban élő, négy gyermeket nevelő asszony magánéleti válságairól is beszámol – tudósít a századfordulót megelőző években élt értelmiségi nő létformájáról, küzdelmeiről, pályájának alakulásáról, miközben hű képet fest a polgárosodó magyar társadalom kulturális életéről is.

• Szerző: Kánya Emília
• Darab: 1
• Állapot: jó