“… azon az éjszakán megpróbáltam összeállítani, mit tudok az anyám életéről. Kezdtem a születési helye és ideje megnevezésével, s végeztem azzal a januári nappal, amikor, utolsó mondataként, azzal a közléssel hagyott itt a nélküle hirtelen merőben irreálissá vált világban: >>Annyi titkom volt.<< Eleinte úgy írtam sort sor alá, ahogy egy beadványon, ügyelve az adatok időrendi és logikai sorrendjére, később már csak ahogy jött, ami éppen az eszembe jutott csaknem nyolcvanhárom évre terjedő életéből. Sokat tudtam róla, magamat is meglepett, mennyit. Később, mikor már munkába fogtam, s okmányok, naplók, ifjúkori szemtanúk, levelesládák egyaránt vallani kezdtek, épp az ellenkezője döbbentett meg: milyen keveset tudtam róla voltaképpen.”
