Az 1868-ban született Brezina – valódi nevén Václav Ignác Jebavy – a cseh költészet egyik legnagyobb s mindenképp a legtitokzatosabb alakja. A múlt század 90-es éveinek “cseh modernjei” a magukénak tekintik, ő azonban nem vesz részt mozgalmaikban. Egyik kötete német nyelven nagy sikert ér el, Hofmannsthal, George lelkes méltatásokat írnak róla, s ő a világhírt is elhárítja magától. Rangrejtett élet az övé, szélsőségesen puritán, aszketikus. Utolsó évtizedeiben már a verstől is megtartóztatja magát, lemond az írásról, csupán beszélget a hozzá zarándoklókkal.
Már életében a legtöbbet kommentált cseh költő lett, s ez nem véletlen. Művének értelmezése nehéz. Szélsőséges nyelvi megoldásai, a robbanásig zsúfolt képalkotása, gyönyörűen-kétségbeejtően halmozott kifejezései, grotesz, ellenpontos hangzatai, mondandóinak sokszorosan rétegződő, újra s újra lefedett jelképrendszere tág teret hagy ma is a magyarázatoknak. Alkotói elhallgatása éppoly szuggesztíven zeng a cseh költészetben, mint Rimbaud-é a franciában. Egy bizonyos: versei egyedülálló, senkiéhez nem hasonlítható s maradandó értékei nemcsak a cseh lírának, hanem a világ költészetének is.
