Rendezte: Dr. Bánóczi Dezső

• Példány állapota: jó

Michelangelo életrajzában olvastam valahol. De én már kisgyerekkorom óta éreztem, tudtam, hogy a legszürkébb emberi életben is akad, amiből tanulni lehet… Hányszor akartam naplót kezdeni! Érdekes lett volna, de – elkéstem vele… Most menteni szeretném a veszett fejsze nyelét!…
Életem filmjét agysejtjeim őrzik; írásaim íróasztalom rekeszeiben porosodnak… Átböngészem a papírokat s aki annyi színházat, kabarét, rádiót, divatrevűt rendeztem, most ez egyszer – életemben először és utoljára – írásaimat “rendezem”… Tán akad bennök megszívlelendő ötlet, kortörténeti adat, példa és tanulság…
“Ötven év után minden nap ráadás a Jóistentől” – szokta mondani szegény jó édesapám. Tehát sietnem kell, nehogy még most is lekéssek a tanulságadással…
A tanulságot illetően pedig – bevallom – arra vágyom, hogy olvasóimnak az legyen könyvem tanulsága, hogy javamra is szólnak Kornis Gyula szavai, melyeket évek előtt nagybátyámmal kapcsolatban mondott nekem: “Minden ember annyit ér, amennyi belőle pótolhatatlan, ha örökre elmegy…”
Budapest, 1943. április

• Szerző: Dr. Bánóczi Dezső
• Darab: 1
• Állapot: jó