Mészöly Miklós ismerte, és ismeri Ilma Rakusa is. A Rengeteg tenger szerzője a lassúság és a szomorúság selymébe vonja életútját Rimaszombattól Zürichig. Nem egyszerűen gyermekkorról, ifjúságról mesél, hanem láthatóvá, ízlelhetővé, hallhatóvá teszi az időt. Ebben a közép-európai térben a politikum alig látszik: a prágai tavasz vagy a diáklázadások idején hősünk könyvtárban ül, nagy oroszokat olvas, vagy éppen zongorázik. Ilma Rakusa otthon van Közép-Európában, következésképp nincs otthon Szlovákiában, Magyarországon, Horvátországban vagy Szerbiában. Svájcban sincs, hiányzik neki a tenger. Az is igaz, hogy számára nincsenek határok, ahogy legtöbbünk számára csak azok léteznek.
