“Renoir sohasem érzett irigységet, féltékenységet, hiúságot, keserűséget, haragot, nem ismerte mindazokat az érzelmeket, amelyek az emberek boldogtalanságának legszokványosabb, kisszerű okozói. Nem ismerte az abszolútumra szomjazó lélek roppant nyugtalanságait, sem a bonyolult alkatok belső vívódását. Számára egyszerű volt minden. Derűs fölénnyel fogadta az élet viszontagságait; csakhogy ez a tény ne vezessen félre senkit: a mosoly is a bátorság egyik formája. És mindenekelőtt tudta, hogyan kell szeretni – mégpedig a lehető legtermészetesebben, teljességgel érdek nélkül. Ebben rejlik a titka.Titka és példája.”Henri Perruchot
