Fülszöveg Hilary Putnam – talán az első olyan filozófus, aki felvetette azt az elképzelést, hogy a számítógép alkalmas modellje az elmének – ebben a könyvében radikálisan új álláspontot képvisel saját korábbi, funkcionalista elméletéhez képest. Putnam amellett érvel, hogy a komputációs analógia valójában nem képes megválaszolni az olyan mentális állapotok természetére vonatkozó fontos kérdéseket, mint amilyen a hit, az érvelés, a racionalitás és a tudás, amelyek pedig az elme filozófiájának központi kérdései.A Reprezentáció és valóság az elmefilozófiai redukcionista felfogás egyik legalaposabb kritikája azok közül, amelyeket ez idáig láttunk, és a számítógép-ember analógiával kapcsolatos jövőbeli vitáknak mindenképpen számot kell vetniük vele.Richárd Rorty
