A képalkotásnak, az előhívásnak, metszésnek, retusálásnak, a fotósmester technéjének allegória-vázára épül Schein Gábor versciklusa: ismerős vagy rejtélyes rajzok és képek (falakon, padláson, fiókokban), a gyerek- és öregkor állóképei, vagy teljes életsors pár mondatba sűrítve; Magyarország, Budapest a 20. század közepétől „napjainkig”: világháború és holokauszt, ötvenes évek, ezredforduló.
A költeményekben megidézett történésláncolat lírai mementóállítás a gyermekkornak, felmenőinknek, a fájdalmas történelmi fordulatoknak, ennek a letűnő világnak; tétje a (közel)múlt feldolgozása.
