Szenvedő és óriási, mint a század, amelyet a maga teljességében kifejez, a tizenkilencedik: így áll előttem Richard Wagner alakja. Látom szertelen, vonások-barázdálta arcát, ösztönökkel, szenvedélyekkel túlfűtött lelkét, s a szeretetet, amelyet életműve, az alkotás világának e nagyszerű, kétséges, sokféle értelmű és lenyűgöző fenoménje kelt bennem, alig-alig tudom különválasztani a század szeretetétől, amelyet élete nagy részben kitölt – hajszolt és nyughatatlan, elkínzott és félreismert, végül azonban világhírbe torkolló élete. Nekünk, akik ma élünk, s túl vagyunk terhelve kétségkívül páratlanul nehéz és újszerű feladatokkal, sem időnk, sem kedvünk igazságosan megítélni a mögöttünk elsüllyedő korszakot, amelyet polgárinak szokás nevezni; úgy viseltetünk a tizenkilencedik századdal, mint fiú az apjával – keményen, bírálón -, és ez így helyes.
