Kovács István

Robogás a nyárba
Írások a lengyel filmről

Elfogyott

Példány állapota: jó
Kiadó: Rejtjel
Kiadás éve: 1998
ISBN: 963914911X
Nyelv: magyar
Oldalak száma: 191

Kovács István, a lengyel film kiváló ismerője A létezés harmóniájáért címmel Krzysztof Zanussival folytatott beszélgetésének bevezetőjében mondja el: – Az én nemzedékem számára a hatvanas évek első felében világra nyíló ablakot jelentett Lengyelország. Ablakot, amelyen önmagunkra is ráláthatunk. Másként, mint az ötvenes évek széthasadozott véres üvegén át. S hogy a történelemben gyökerező érzelmeken túl gondolkodó módon kötődünk Lengyelországhoz, abban meghatározó szerepe volt a lengyel filmnek -.

A szerző határozottan fölismeri az alkotói-rendezői szándékok mögött meghúzódó történelmi erőket, s azt az inspirációt is, amelyet a lengyel filmművészet a társművészetektől – főként az irodalomtól – kapott. Ő „a filmben nemcsak az anekdotát keresi, sőt, elsősorban nem az anekdotát, hanem az emberi sors, az emberi magatartás, viselkedés panorámáját, mindannak panorámáját, ami belső életünket és létünk külső összetevőit alakítja”. Nem kisebb tekintély vetette papírra ezeket az elismerő sorokat, mint a kötethez előszót író Ryszard Kapuscinski, a nemzetközi újságírás legendás alakja, Andrzej Wajda Érzéstelenítés nélkül című filmje hősének modellje. Méltatásában hozzáteszi: elemzéseiben Kovács István legalább annyira magyar, amennyire lengyel, hiszen végtére is több mint száz éve közösek a két nép történelmi gondjai és problémái.

Beszélgessen a szerző bárkivel: Krzysztof Zanussival, Andrzej Wajdával, Feliks Falkkal, Janusz Zaorskival, Filip Bajonnal és másokkal, mindig az az emberkép – s a mögéje fölrajzolt világkép – érdekli, amely szuverén felépítettségében és megalkotottságában elevenen szól hozzánk. Ő maga is egyetért a nyilatkozó Krzysztof Zanussival: meg kell tanulni gondolkodni önmagunkról, a nemzetről, a történelemről. S ebben a filmművészet lehet az, egyik leghatározottabb, legfontosabb partnerünk. A kötet Az ő nemzedékük című nagy lélegzetű tanulmánya – amely méltán viseli A lengyel filmiskola alcímet – a lengyel nemzeti filmirányzat kibontakozását tekinti át. Lengyelország második világháborús összeomlása „iszonyú sokk (…) annak az 1918 után született nemzedéknek, amelynek tudatát és érzelemvilágát a független haza intézményrendszere és kultusza táplálta”.

Nem csoda, hogy Andrzej Wajda nemzedékének szinte mindent elölről kellett – új irányzat szellemében, de a régi, romantikus érzésekre építve – felépítenie, intézményeiben is létrehoznia a lengyel filmművészetet. Filmjeikben – így A márványemberben, a Vasemberben – új „hőst” kellett teremteniük, annak minden történelemből eredő torzulásával együtt. Zanussi nemzedéke már elhatárolja magát mindettől: „A lengyel kulturális fősodort több mint százötven éve a romantika jegyei határozzák meg. Ezzel szemben én a racionalista – hogy esztétikai kategóriával éljek –, a klasszicista áramlat híve voltam és vagyok ma is.” A Robogás a nyárba azért izgalmas olvasmány, mert a nézetek ütköztetésével a lengyel filmművészet sokszínűségét domborítja ki.