Szobafogságomban nekiláttam a munkának, napi hét-nyolc-kilenc órát, borzalmas! Át kell írnom mondatról mondatra az egész beszélgetést a fiammal, 260 gépelt oldalról fel fog nőni kb. 360-ra, csak magam tehetek róla, ha végül mégse lehet Riadni. A baj az, hogy hat hét alatt elkészülnék a munkával Carobbiban, tehát a munkát ma délután lezártam, holnap pihenek s pakolok, holnapután visz be Giorgiao E-be, hogy föltegyen a rep.téri autóbuszra. Áldhatom az istent, ha Londonban elkészülök februárra. Most látom teljes szörnyűségében, hogy hogyan élek és hogyan kellene élnem túl a hetvenen. London, a gályapad esetleg igen csúf válságot okozhat.
