Rejtőzködő tájak, madarak vonulása, emberen túli partok. A vágy sötét anyaga, az ellenfény színháza. Kemény varázs és borzongató fenség. Alkarpáncélok koccanása, árnyékok az aszfalton. Závada Péter költészete egyszerre sötétkamra és szabadulószoba, kora reggeli és vihar előtti fényjáték. Tér-idő rétegek egymásra hajlása, odüsszeuszi kalandok a nyelv tengerén.
