“Amikor a ZSONGÓKA című verseskötetem kijött a nyomdából, ezek a versek már úton voltak….valahol félúton a repülés felé….mostanra nőtt ki a szárnyuk.Egyfajta útravalónak kötöttem őket csokorba.- Útravalónak az óvodás tarisznyába a hamuba sült pogácsa mellé.- Útravalónak az iskolához és a nagybetűs Élethez.Táltoscsikónak szántam őket, hogy segítsenek a repülésben…Röppenjetek hát bátran!”Gábor Emese
