Megreggeliztek, narancslekváros kenyeret, sajtot, kávét, közben váltottak pár szót, révedeztek, számolgatták az időt.- Látod, apukám, már harminckét éve annak, hogy először megérkeztünk Algériába.- Bizony, fiam. És már nyolc éve, hogy másodszor is itt vagyunk.- Én harmadszor.- Igen.- És most, apukám, úgy tűnik, el kell innen mennünk végleg.- Hát igen, fiam – sóhajtott Sprentzl Gyula, – és mivel a reggelit már befejezte, rágyújtott egy cigarettára.
