Rózsa Sándor betyárnak tizenkét cafra szeretője vót. Hét nagyjábul szépnek mondható, a maradék prasnya, akár az ördög alfele. A legszöbb elárulta, ez okozta neki a végit. Mán suhancár legény korában pistultak érte a lengébb pöndölű asszonyi népek. Igen sok menyecske szorult alá, pedig apró, seforma ember volt, de kárpótlásnak akkora palajbász adatott néki a lába közé, hogy a szögedi ciframénes koszorús vezércsődöre is háromhetes búskomorságba esött, ha véletlen meglátta. Megbecsülte Sándor, amit kapott, forgatta vitézül, betekintett véle minden alkalmas szőrtarisznyába.
