Sade, a (Szodoma százhúsz napja) szerzője inkább az életét kockáztatja, semhogy elfogadja a vérpad terrorját. Szigorúan elválasztja a libertinizmus fantáziaszínpadát – ahol mindent szabad, a kegyetlenség pedig az élvezet nélkülözhetetlen hozzávalója – a világ többi részétől – és az önéletrajzi síktól (ezért marad titokzatos író)… Ha úgy olvassuk Sade-ot, hogy figyelmen kívül hagyjuk az irodalom szabadságát, öntörvényűségét, és ha nem tartjuk folytonosan szem előtt a gondolatmenetek erotikus irányultságát, akkor az élvezés bűvkörében mozgó észjárása alapján gonosztevőnek látjuk és akként is ítéljük el.
