A huszadik század száz legfontosabb könyve között van számos lista szerint ez a karcsú esszé. Anélkül, hogy egyszer is használná a “feminizmus” kifejezést, Virginia Woolf alapművet írt a nők helyzetéről, lehetőségeiről, arról a ma már – úgy-ahogy, és legalábbis a világ jelentős részén – elfogadott, de akkor még sokak szemében eretnek gondolatról, hogy a nők is érnek ugyanannyit, mint a férfiak. “Az intellektuális szabadság anyagi tényezőkön múlik. És a nők mindig szegények voltak” – írja. Vagy: “Az irodalom nagy nőalakjait kizárólag a másik nemmel való kapcsolatukban ábrázolták. De milyen kicsiny része ez egy nő életének!”
Egyesek feminista eltévelyedésnek tartották ezt az esszét, ma sokan a feminizmus alapműveként tisztelik és tanulmányozzák.
Az biztos, hogy Virginia Woolf könnyed, csevegő hangon elemzi, mi mindenre van szükség a nők egyenjogúságához. És hogy miért fontos a saját szoba és a saját kereset.
Ma, a huszonegyedik század elején megállapíthatjuk: hosszú utat tettünk meg azóta, nők is, férfiak is. Ma már nem ritkaság, ha egy nőnek van saját keresete, szobája, élete – és karrierje, sőt kiemelkedő intellektuális teljesítménye. Ennek ellenére Woolf könyve nemcsak irodalomtörténeti csemege, hanem a mai napig friss és elgondolkoztató írás – nemcsak nők, hanem férfiak számára is.
