“De egy éjszaka, amikor felébredt, Mully éppen olyan mélyen aludt, mint egy egyiptomi múmia. Lábujjhegyen kikelt ágyából hálóingben, és nekifogott. Néhány óra hosszat röpködött a szobában, kerengett, sikló repülést csinált, kanyarokat vett, amint jólesett neki. Érdemes volt látni, mert Sam most már oly egyenletesen repült, mint egy albatrosz. Csak felemelte a tenyerét, és bekanyarodott; kicsit behajtotta a térdét, és meredeken felemelkedett. Mindez egész természetesen jött, és valami vad eksztázis fogta el.Ezután minden éjszaka, mialatt Mully aludt, körülszáldosott a házban, ügyesen befordult a sarkoknál, keresztülvitorlázott az ajtókon, leereszkedett, hogy már csak egy hüvelyknyire volt a szőnyegtől, azután hirtelen ismét felemelkedett.Kezdett nehéz feladatokat kitűzni maga elé.
