„Petri köteteinek olvasásakor régebben is volt olyan érzésem, hogy maga a vers szétmállik, miközben a versbeszéd és a költői szerep szuggesztivitása változatlanul erős; de most a Sár verseiben látom először úgy, hogy Petri szándékosan törekszik erre: legtöbb verse mintha egy-egy megíratlan másik vers helyén és helyett jött volna létre. A nyolcvanas évek Petri-versei kihagyásokból és elkanyarodásokból építkeztek; a mostaniak inkább elhagyásokból és betoldásokból.”
