“Nem lehetett tudni, meddig ült így, amikor meghallotta a zenét. Hegedű szólt csöndesen, tisztán. Megpróbálta fölemelni a fejét.Apa hegedült a nagy üres téren. Egy szék támláján csücsült, télikabátban, bojtos jamóbsapkában. Leeresztette a hegedűt, a fiú felé intett a vonóval. Tovább játszott.” Mándy Iván
