“Hölderlinnél a hellén létérzet és a keresztényi eszmekör egyesítése vezetett lírai misztériumra. Rilke angyali spiritualitás energiáit olvasta ki a tárgyak nyelvéből. Pilinszky egyfajta “keresztény agnoszticizmus” (Németh G. Béla) lelki-szellemi dimenzióiban tájékozódott; Nemes Nagy Ekhnátonig hátrált előre, hogy utóbb a geológiában is teológiát találjon; a kései Celan s a korai Tandori a szavak fenségesen szikár autonómiáját tette próbára. A Báthori-vers e magaslatokat nem feledve tör az eszmélet új, még meghódítatlan csúcsaira. Ahol megismerés és létrehozás, kogníció és poézis: a ráérző tudat egyetlen művelete.
