Eszembe jutott, amikor Prágában koldusnak néztek minket, és egy néni ránk terítette a kabátját. És a két sündisznó, mint két pici fenék araszolt előttünk. Ők sem fogták egymás kezét, de volt valami bájos szerencsétlenség abban, ahogy összeütközött néha a csípőjük. „Édes, édes Pankám, mégiscsak férfiből vagyok” énekeltem.
