“Könyvecskémet kezébe véve arra gondoljon az olvasó hogy itt üldögélünk ketten, májusi hóhullásban a Hargita térdén, ő azt kérdezi: mi újság errefelé, én meg az alkalom szabta lehetőség szerint szólok erről-amarról, aminek értelmét közös gond, együtt viselt aggodalom, közös reménység adja. Atomizálódásra hajlamos létünkben, ahogy tudós nyelven mondják, a megosztott gond ember, emberhez közelít…
